Egy kísérletnek csak kísérleti eredményeit tartalmazza e kötet. Román-magyar vegyes lakosságú területek tanulmányozása volt célom. Bartók Béla immár klasszikus román népzenegyűjtése és több, alapvető összehasonlító folklore-tanulmánya elsőnek mutatta ki a magyar, székely és román népzenei nyelvjárások jellegzetességeit, a különböző stílusokat, ezek egymásra való hatását és kereszteződését. Megállapításait Erdélyben végzett igen alapos gyűjtései eredményeképp mondotta ki. Maga a probléma azonban túlnő Erdély határain. Bartók rámutatott egy olyan folyamatra, amely bizonyára nem csak Erdélyre igazság, hanem általában véve is hasonló törvények formálják a népek zenéjének egymásra való hatása alatt keletkező stílusokat, típusokat és dallamokat. Kísérletem célja az volt, hogy a Bartók felvetette problémát más oldalról közelítsem meg. Nem morfológiai (gyűjtés, osztályozás, összehasonlítás), sem történelmi, hanem biológiai szempontokból való vizsgálat volt célom. Bartók után - így véltem- nem lesz nehéz a feladat. Csak mikor belekezdettem, láttam, milyen nehéz. Mennyi sajátos, éppen ezt a célt szolgáló adatra volna még szükségem, hogy valami eredményt kaphassak. Ezért tartom egész munkámat csak kísérletnek. Népzene-biológia, e tudásom szerint magam-gyártotta terminus technicus alatt azt a tudományágat értem, amelyik vizsgálja: él-e, mikor és hogyan él egyik nép a másik zenéjével. Általánosan, a vegyes lakosság adta külön problémákat nem számítva, nem törődik az effajta kutatás a dallamok eredetével, avagy milyenségével, hanem avval: ki, mikor és hogyan használja, módosítja a mindennapi általános gyakorlatban a népzenét. Amikor a kísérletbe kezdtem, nem érdekelt, mi magyar, mi román. Az sem, mennyi a román és mennyi a magyar elem a zenében, hanem az, hogy azonos életkörülmények között, zárt területen együttélő, másfele nemigen járó, két nemzetiségű lakosság mit, mikor s hogyan énekel, hogy s mikor él nemcsak a maga, hanem a másik muzsikájával is. Bizonyosnak vettem, hogy kísérletemnek érdekes eredményei lesznek.
(Előszó)