"Hívd mamadoktort!" - hangzik a könyv címe, de a lapokon kiderül, hogy Mamadoktor, Mama Mganga, ahogy Tanzániában nevezik Louise Jilek-Aallt, hívás nélkül is ott terem, ahol úgy érzi, szükség van rá.
A norvég származású, ma Kanadában élő orvosnő eredetileg kutatómunkáját végezni indult Kelet-Afrikába, de a kórházaktól távol eső, kis falvakban a legkülönbözőbb gyakorlati, szakorvosi feladatok hárultak rá, a foghúzástól kedve járványos betegségek fejezeteiben megismerhetjük azt a küzdelmes utat is, amely az epilepsziás betegek törzsi hagyományokkal ellentétes kezelésének elfogadtatásához és az ilyen betegségben szenvedők társadalmi kirekesztettségének enyhítéséhez vezetett. Louise Jilek-Aall a kifafa-betegek gyógyításához egy zürcihi kórház vezetője, Landolt professzor támogatását is megnyeri, Afrikából történő végleges távozása után pedig Kanadából szervezi meg gyógyszerellátásukat.
A szerzőnő nem hallgatja el a kudarcokat, a lelkiismeret-furdalással végződő sikertelen napok gyötrelmeit sem. A gyermekcipőben járó egészségügyi ellátás heroikus küzdelmet kíván tőle, az élet nagy beleélő képességét, sok türelmet és megértést követelő feladatok elé állítja. Könyvében egy, a szó nemes értelmében vett humanista személyiség harca tárul fel előttünk a sokszor rosszul táplált, legyengült betegek életének megmentéséért.
