Ludovic Kennedy - Óriások csatája

"Délelőtt tíz órára a Bismarck viharvert, lángoló ronccsá vált - ágyúi megnyomorítva, némán meredeztek az ég felé, oldalában és a felépítményeiben hatalmas lyukak tátongtak, melyeken át csak úgy izzottak és lobogtak a tüzek, száz meg száz repedésből tört elő a szürke füst, és úszott tovább a szélben."
"A brit tengerészek egyszerre csak azt látták, hogy az élettelen hajó életre kel. Az ellenség láthatóvá vált, lassan benépesedett a Bismarck hátsó fedélzete, emberi alakok rohantak hátra, átmásztak a védőkorláton, és a tengerbe ugrottak, mert nem bírták már azt a poklot a hajón, inkább az áldott, hűs tengerben akartak meghalni."
"Körülöttük elmondhatatlanul borzalmas volt a mészárlás. Legalább száz halott és annál is több sebesült, nem egy iszonyatos kínok között: fiatal emberek, akiknek fél arca hiányzott, másoknak karja.lába levált a testéről, többeknek csontszilánkok ütöttek át a bőrén, mindenütt patakzott a vér..."