"Gorkij a XIX. század nagy orosz realizmusának utolsó klasszikusa. Egyben a keletkezőben levő új szocialista realizmus első klasszikusa.
Az anya című regényében széles, epikus képet rajzol arról, hogyan bontakozik ki a munkásosztály földalatti mozgalma a cári rendőrség és a brutális orosz kapitalista kizsákmányolás kettős nyomása alatt, hogyan csatlakoznak hozzá az értelmiségiek legjobbjai és a leghaladóbb parasztok, és hogyan neveli maga a mozgalom a munkásokat öntudatra, erkölcsi szilárdságra, kultúrára. Bonyolult a regény munkáskörnyezetében dúló harc. A cári idők elmaradottságának sötétsége ez: meghódolás a felsőbbség előtt, otthoni zsarnokoskodás az asszony és a gyerekek felett, ital és dulakodás a vígasztalan mindennapok unalmának egyetlen változatosságaként. Azoknak az embereknek, akik a kiutat keresik, szakítaniuk kell ezzel az öröklött miliővel, hogy valóban tudatos munkásokká válhassanak. Gorkijnál az egyéni élet problémái nagy progresszív társadalmi tendenciákba torkollanak. A munkásmozgalomban való részvételt nemcsak mint valami társadalmilag hasznosat mutatja be, hanem úgy is, hogy ez a részvétel arra készteti az egyéneket, hogy személyiségük felocsúdjék a barbár, féltudatos állapotból, amelybe a cárizmus körülményei taszították, hogy aztán szellemileg és erkölcsileg gazdagon kibontakozzék. Ez példátlan korunk irodalmában" - írta Lukács György a regényről, mely hetvenöt esztendővel ezelőtt született.
