A kötetünkben olvasható három kisregény a múlt század fordulóján került ki Mikszáth tolla alól. 1899-ben A fekete kakas, 1902-ben A sipsirica, alig két év múlva, 1904-ben pedig A vén gazember. És mint annyi Mikszáth-mű, először a korabeli lapokban - folytatásokban - látnak napvilágot. Azt is tudjuk, hogy A vén gazember még keletkezésének évében olvasható németül is, A fekete kakast - ugyancsak korán - franciára ültetik át.
Írójuk már két évtizede ismert, kedvelt az olvasók körében, sikerét, hírnevét két elbeszéléskötet hozza meg, még a nyolcvanas évek legelején (Tót atyafiak, A jó palócok). Újdonságnak számító elbeszélések, hisz a paraszti világot, a patriarkális falu tiszta emberi kapcsolatait fedezi fel bennük Mikszáth a magyar irodalom számára.
Nem akárhogyan. Korszerűen - lírait és epikait, meseit és valót, romantikát és személyes élettapasztálatokat, különöst és mindennapit eggyé ötvöző "módon. Addig nem tapasztalt közvetlen hangnemben.
S a folytatás igen változatos - témaválasztás, írói magatartás, műfaj és stílus szempontjából egyaránt. A bemutatkozás után - elbeszélések, (közéleti) karcolatok szomszédságában - kisregények egész sora kerül ki Mikszáth műhelyéből. A puszta felsorolás is bizonyít, jelzi a lassú készülődés után hangjára találó író termékenységét.
