Válent Csaba Moldova György magányos - a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő hősei közül való. Alakjának rendkívülisége csöppet sem erőltetett; Csaba figurájában Moldova olyan embert akart ábrázolni, aki teljes drámaiságában él át egy nehéz történelmi korszakot. Csaba nem képes semmiféle kényelmes félmegoldásra. Hátat fordít apja életformájának és elveinek, az Orchidea presszó törzsvendégeinek langyos, következmények nélküli "ellenzékisége" taszítja, de arra is képtelen, hogy belső meggyőződés nélkül feladja különállását. Súlyosan meg kell küzdenie mindenért: társai megbecsüléséért, az első nőért, az első szerelemért s mindenekelőtt azért, hogy hű maradhasson önmagához. Tartását sokszor nem a rá nehezedő nyomás, hanem a nyomás megszűnte teszi bizonytalanná. Útja nem zárul le a regény utolsó oldalán.
1957. novemberétől 1960. áprilisáig ível Válent Csaba felnőtté válásának története; sorsának háttere az ország fokozatos konszolidálódása. Különös életű emberek, útkeresők és úttévesztők arca bukkant fel Csaba körül: Teleki igazgatóé, a szép Valié, Kengyelszkyé és mindenekelőtt Öry Éváé, akinek vonzó lényére hosszú éveken át rokonszenvvel emlékszik vissza a könyv figyelmes olvasója.
Hét esztendő telt már el a Sötét angyal első megjelenése óta; aki újra olvassa a regényt, tudja, hogy Moldova György pontosan idézte fel az ötvenes évek legvégének hangulatát, atmoszféráját. De a regény nemcsak azokat köti le, akik múltjuk egy darabját keresik benne. Válent Csaba küzdelmes ifjúságának története újra és újra meghódítja a fiatal olvasók szívét.
