Móricz regénye a vidéki kisváros és az azt körülölelő hatalmas földbirtok világát hozza emberi közelségbe. Szürke hétköznapok, cigánymuzsikába és boros tivornyába merülő éjszakák, apró kisvárosi pletykák, télen és esős időben térdig érő, dagasztó sártenger, amely nemcsak a csizmát, hanem az emberi lelket is visszahúzza, a földbirtok elmaradottsága és cselédségének elképesztő szegénysége az, amiből Móricz megformálja regénye miliőjét és hangulatát.
Kerek Ferkó, a hatalmas földbirtok várományosa, tehetséges fiatalember, aki - a fejlett nyugat-európai országokat járva - felismeri a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság elmaradottságát, szeretne segíteni a dolgokon; az aszály megszüntetése érdekében csatornázott mezőgazdaságról álmodozik és jó utakról, hogy a vidék parasztjai és települései ne legyenek elzárva az esős időszakban az ország többi részétől. Az álmok azonban csak álmok maradnak, Kerek Ferkó energiája egyéni hóbortokban, feltűnő botránycsinálásokban és egy szeszélyes házassági győzelemben foszlik szét.
A kisregényben az író keserű szavakkal ostorozza az általa oly jól ismert vidéki elmaradottságot és egyhelyben topogást.
