Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) az orosz kritikai realizmus kiemelkedő alakja. Vidéki birtokos családból származott, írói munkásságát elbeszélésekkel kezdi. Az Esték egy gyikanykai tanyán népmesei ihletésű, idillikus történeteit humoros-szatirikus hangvételű, kivételes megfigyelőképességgel írott novellák követik, melyekben az író a pétervári és a vidéki élet fonákságait tűzi tollhegyre. A Mirgorod című kötet írásai, történelmi kisregényei, a kozákság hősi múltját felidéző Bulba Tarasz és a remekbe készült Régimódi földesurak - "ez a tréfás és megindító idill, mely a szomorúság könnyein át mégis megnevettet" (Puskin) - már erről a kritikusabb szemléletről tanúskodnak.
Gogol elbeszélőművészetének csúcsát A köpönyeg jelzi. Hőse, Akakij Akakijevics, a cári rend szorongató légkörében vergődő orosz kisember a "megalázottak és megszomorítottak" egész sorát nyitja meg az orosz klasszikus irodalomban: "Mindnyájan Gogol köpönyegéből jöttünk" - jelentette ki Dosztojevszkij, akinek már első nyomtatásban megjelent műve, a Szegény emberek is a Gogol-elbeszélés szemléletéhez kapcsolódik. Hasonlóan nagy hatást tesz Arany Jánosra Akakij Akakijevics megindító sorsa: a magyar olvasók már 1861-ben megismerhetik A köpönyeg-et, az ő fordításában...
