Nyirő József ismeretlen vagy alig ismert, életében kötetbe nem került, leginkább folyóiratok hasábjain megjelent elbeszéléseinek foglalata ez a könyv. A novella Nyirő számára több mint irodalmi műfaj: alkotói módszer, hisz regényeinek szerkezetét is ezekből építette fel. A kötet valamennyi ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írása önéletrajzi ihletésű.
Nyirő József 1889. július 28-án a történelmi Magyarországon, Erdélyben, Székelyzsomborban látta meg a napvilágot. Legkorábbi elbeszélései a női Mária Kongregációk folyóiratában, a győri Nagyasszonyunk 1909-1910-es évfolyamában jelentek meg. Beöltözéskor című első elbeszélését is a győri könyvtárosok segítségével sikerült kötetbe illeszteni.
A gyulafehérvári papneveldébe való beiratkozástól az egyházi rendből való kiválásig, a nősüléstől az I. világháborút lezáró trianoni békediktátumig, a kisebbségi lét megtapasztalásáig, az erdélyi irodalmi élet sűrűjébe való bekerüléstől a hontalan bujdosók emigrációs létéig követik nyomon az írások Nyirő József életútját, a halálos ágyán tollba mondott utolsó imáig. A túlvilág küszöbén elmormolt végső fohászában az író nem magáért aggódik, hanem feleségéért, családjáért, magyar nemzetéért: írása végső vallomás a szülőföld szeretetéről, magyarságáról.
A kötet minden egyes írása arról tanúskodik, hogy Nyirő József a Trianon utáni erdélyi irodalom legkiválóbb szerzőinek egyike, a nemzeti emigráció köztiszteletben álló nagy alakja volt, de elsősorban hű magyar és emberséges ember.
Úgy illő, hogy neve fennmaradjon, amíg magyarok élnek e földön.
