Pájer Antalt 1842. július 26-án szentelték pappá Egerben. Kevéssel ezután Füzesabonyba helyezték segédlelkésznek. Itt szolgált akkor is, amikor 1844. február 18 és 21 között Petőfi nevezetes egri látogatására sor került. A városba alighogy belépő költő a líceum közelébe érve egy épp arra sétáló papot pillantott meg, akitől elsőként Pájer Antal felől érdeklődött. Amikor a kérdezett füzesabonyi káplánkodásáról értesült, Tárkányi Béla hollétét kezdte firtatni, s az újabb információk alapján őt kereste föl és tőle kapott szállást a papnevelő intézetben. Legendák szövődtek a költő meleg fogadtatásáról és lelkes ünnepléséről az egri kispapok körében. Minderről a legrészletesebben és a leghitelesebben Zalár József számolt be, aki akkor az intézmény hallgatója volt.
Tőle tudjuk azt is, hogy Petőfi a papneveldében is emlegette Pájer Antalt. A költészetért leginkább rajongó kispapok „az iskolai órákon kívül minden idejüket" a híres vendég „társaságában töltötték, aki most már szívesen s igen érdekesen beszélgetett mindenről, főképp katonaéletéről. Igen sajnálta, hogy Pájerral, kit nagyon becsült, nem találkozhatott; szerette volna őt, mint mondá, főleg a »Szittyavirágok«-ért üdvözölni, melyek annyira megtetszettek neki, hogy egy almanachból, melyben megjelentek, kiírá azokat." Ez a versgyűjtemény azzal a szándékkal készült, hogy a Petőfi által is „nagyon becsült", méltatlanul elfelejtett papköltő emlékéről lefújja a múló idő, a feledés porát.
