Rudolf Steiner - Az öregedésről

„A megöregedés mindannyiunkat érint. Kérdéseket vet föl: Mi történik öregkorban? Mikor vagyunk öregek? Mit várhatunk az öregségtől? Hogyan bánunk az öregséggel? – Ez a könyv ezeket a kérdéseket kívánja felvetni. Mindazokhoz szól, akiknek létezésünk és emberi lényünk a szívügyük. Embernek lenni és emberré válni ugyanis kaland, mind a mai napig. Ezért is rendjén való dolog, hogy fejlesszük azon kincsek iránti érzékünket, melyeket az öregkor rejt magában, és amelyeket felszínre hozhatunk, ha nem a vég bekövetkezésének hangulatában tekintünk rá. Aki tudatosan öregszik, és a megöregedésével valamit kezdeni akar azáltal, hogy nemcsak a fizikai hanyatlást érzékeli, hanem felismeri, hogy embertársként vesz részt az életben, sőt formálja is a létezést, az megtalálja az öregkor egzisztenciális értelmét.

A megöregedéshez bátorság kell. És bizalom. Találunk-e más utakat, hogy életünkről a maga komplexitásában és lefolyásában, beleértve az élet végét is, másképp gondolkodjunk, mint amit a mai természettudományos-orvosi gondolkodási szokások a maguk megkötöttségeivel számunkra közvetítenek? Rudolf Steiner kezdeményezte a nyitást, a csaknem mindenható ténytudomány kiegészítését a lélek és a szellem megismerésének szakszerű szellemtudományával. Steiner iskolázási útja lehetőséget kínál egy másik látásmódhoz való eljutásra. Az ismétlődő földi életek gondolata lehetővé tesz egy alapvetően más beállítódást az öregkorral és a halállal szemben.

Ebben a kötetben Rudolf Steiner írott műveiből és előadásának szövegeiből álló gyűjtemény olvasható. A megöregedés sokrétű témáját a könyv különböző oldalakról közelíti meg. Egy eredeti antropozófiai gerontológia alapvető téziseit, és ennek legfontosabb aspektusait mutatjuk be, részletesen és differenciáltan tárgyalva az egyes kérdéseket.”

Részlet a kötet bevezetőjéből – A szövegeket Rudolf Steiner műveiből Franz Ackermann válogatta, aki Zürichben született (1951), Waldorf-iskolába járt, majd pedagógiai tanulmányai után részt vett egy Waldorf-iskola alapításában, melyben osztálytanítóként dolgozott. Ezt követően húsz évig vezetett egy otthont idős emberek számára. Évekig tagja volt a Svájci Antropozófiai Társaság vezetőségének. A kiválasztott Steiner-szövegekhez írt kommentárjai jelzik, hogy a témakör alapos ismerője, és a könyv tartalmi felépítésének, a fejezetek megnevezésének koncepciózus hozzáértője.