Az 1941-ben született író, költő, folyóirat-alapító Sebastiano Vassalli a mai olasz próza kiemelkedő alakja. Gazdag és sokoldalú életműve érzékenyen követi és alakítja is a kortárs olasz irodalom fejlődésmenetét. Ifjúkori írásai a kor kísérletező útján haladnak, érett korszakának művei viszont a posztmodern áramlat ritkább, történetmondó változatának törnek utat.
Vassalli a tényeket és a fikciót keverve talál vissza a történelemhez: kezdetben jelképes, beszélő nevű figurákkal a zaklatott, véres közelmúlthoz, később valóságos szereplőkkel és egyre távolabbi korokhoz.
Könyveinek visszatérő témája a fenyegető sötétség. Jelképerejű hősei közül Cris, valamint az Emanuele Vittorio apától, Itali Nostra anyától származó Benito sötét megváltást ígér korunknak: tényregényalakjai közül a költő Dino Campana elméjére sötétség borul, s A látomás "boszorkány" Antoniájának is sötét erők okozzák vesztét.
"Úgy gondolom - mondja egy helyütt Vassalli -, hogy a művészetnek természetes kötelessége szembenállni a sötétséggel, amelyet sem a politikának, sem a tudománynak nem volna szabad játékszerül használnia."
Leányrabló nagyurak, portyázó zsoldosok, mártír hittérítők és kíméletlen inkvizítorok, haramiának állt szegénylegények és létért küzdő kisemberek jellegzetes, késő középkori figurái sorakoznak fel Vassalli nagy sikerű, a legjelentősebb olasz irodalmi díjjal is kitüntetett könyvében: kalandregénybe illő hősök, mégis egy valóságos történet egykor volt szereplői. A látomás ugyanis dokumentumregény, egy különös boszorkányhistória, mely azzal válik ki a többi közül, hogy egy szokatlan, a végzetet eleve kihívó érzelmi megnyilvánulással kezdődik: egy paraszt házaspár nem csupán munkára, hanem szerető gyámolításra veszi magához a lelenclány hősnőt, aki ráadásul szemrevaló teremtéssé serdül...
