A szerző költő. Örököse és folytatója annak a magyar irodalmi hagyománynak, amely olyan sok kitűnő olvasmányt adott a későbbi koroknak, és amelynek művelői a magyar irodalom jelesei közül kerültek ki: Jókai Mór, Arany János, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula segítettek abban, hogy a magyar múlt, a magyar kultúrtörténet alakjai és cselekedeteik ne merüljenek feledésbe, hanem gyarapítsák a magyar tudást, részei legyenek a magyarság kollektív emlékezetének. Kitűnő olvasmányok kerültek ki a tolluk alól, amelyek kisgyermekkortól késő öregkorig üdítőek és megelégedett derűt adnak az olvasó lelkének is: erősítik a hovatartozás érzését. Ha vannak legendák, ha vannak cselekedetek, ha van tudásunk a múltról, van mit átadni az utókornak, az utódainknak, a gyermekeinknek. A nyelv átadása kevés, a nyelvi fordulatokat meséken és mondákon keresztül kell átadni, akkor válnak aktívvá.
A szerző nagyon jól tudja mindezt. Óriási vállalkozása ezzel a kötettel koronázódik meg: a honfoglalást megelőző időktől a huszadik századig gyűjtött össze elfelejtett vagy kevéssé ismert eseményeket, furcsaságokat és különcségeket, embereket és sorsokat, hogy mindebből kikerekedjék egy másik magyar történelem. Krónikás, néha meseszerű, de mindvégig színes, megjegyzésre méltó.
Ez a kötet a Kapuk és vendégek folytatásaként a 16. századdal kezdődik, és négy évszázadot ölel fel. Több mint 150 történetet mesél el jóízűen, önfeledten, a szépirodalom nyelvén.
Álljon itt ízelítőül egy-két csalogató cím:
A Mahomet-vallás, Peregrinusok, A budai pasa álma, Kártyás, kockás, robézoló, Bujdosó magyarok füstölgő csepüje, Lókötők és méregkeverők, Ördögűzés, stb.
