Engedjék meg nekünk, kedves olvasók, úgy érezzük, hogy itthon vagyunk. Sokakkal együtt azt gondolják, hogy miénk ez az ország. Engedjétek meg ezért nekünk, hogy a balül lévők felelősségével és elkötelezettségével így és ilyennek lássuk azt a kisvárost, amelyben szintén otthon voltunk. Lehet, hogy nem ilyen minden kisváros, helyszínünket ezért is kereszteltük el Kisssvárosnak. Engedjék meg nekünk, hogy most se csak illemből vagy taktikából idézzük a klasszikusokat, hiszen például egyet értünk azzal a marxi gondolattal is, hogy kommunizmusnak azt a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot - hozzátehetjük: mindig - megszünteti. Ezért is engedjék meg nekünk, hogy ezzel a munkákkal is a valóságos eredményeket hozó reformok pártján legyünk. Mi nemcsak megismerni, hanem a változtatásban segiteni is akartunk. Végül engedjék meg nekünk, hogy írásainkban akár most, akár később tévedjünk, és akaratlanul se vitassák el tőlünk az együttérzést és a közös gondolkodás igényét. Mi nemcsak a kritikát szeretjük, hanem a minket ért bírálatot is, ha az nem kérdőjelezi meg identitásunkat és jószándékainkat.
Ha nem engedik meg, akko is ilyennek látjuk a kisssvárosi világot, így gondolkodunk erről a jelenről, és nem mondunk le a reális s progresszív reformok szorgalmazásáról.
