Abhinavaguptát, aki a tantrizmus, a filozófia, a költészet, a drámaírás és a festészet terén kétségkívül India egyik legnagyobb alakja, csak az elmúlt évtizedekben fedezték fel újra. Noha Indiában és másutt jónéhány tudós mélyedt el művei tanulmányozásában, meglepő, hogy azoknak még mindig milyen kevés fordítása lelhető fel.
Kommentárjában Abhinavagupta kifejti, hogy azért vállalkozott erre a munkára, mert úgy érezte, a Bhagavad Gītā korábbi kommentátorai nem értették meg annak titkos vagy ezoterikus jelentését. Ezen ezoterikus jelentés tisztázásának célját tartva szem előtt, Abhinavagupta kifejti az érzékszervek megtisztításának titkos doktrínáját, miszerint a világi dolgok élvezete és a mély meditáció közti pólusváltás vezet el ehhez. Állítása szerint a két ellentétes tapasztalat – vagyis az érzékek kielégítése és a samādhi, amelynek során az érzékek az ātmanba vannak visszavonva – folyamatos, egymásba való átváltása hamar a legfőbb jót eredményezi.
Abhinavagupta műve, „a Bhagavad Gītā (valódi és titkos) jelentése összegzésének” fordítása a következők folytán nagy jelentőségű: Először is, mert magában foglalja a Bhagavad Gītā szövégének kasmíri verzióját és fordítását, amely bizonyos helyeken más, mint a Śaṅkara kommentárjainak alapjául szolgáló szöveg (tizenöt verssel több van, és számos vers szövege részben eltér a más hivatkozásokban található versekétől). Emellett a kasmíri shaiva yoga és filozófia tanításaival összefüggő specifikus jelentéseket hangsúlyoz ki, a sāṁkhya és a vedānta befolyása által nem érintve.
Jelen munka fontos szerepet tölt be azáltal, hogy a Bhagavad Gītā eltérő verzióját tartalmazza a kasmíri shaivizmus fényében. Mindenkinek inspiráló lehet, akit érdekel a Gītā titkos yogája.
