Szülőbolygónk, amelyet az ókor embere még titokzatos, érinthetetlen istenségnek látott, beható kutatások tárgyává lett, és a mi korunkra, a harmadik évezred hajnalára már számos titkát feltárta. Az emberiség idővel ráébredt, miként nyithatja meg a Föld rejtett kamráit, majd lassanként olyan hatalomra és tudásra tett szert, amelyet a bolygón rajta kívül egyetlen más lény sem birtokol. Kezdetben a fantasztikus útleírások, később a közvetlen tapasztalás, az írásosság, majd végül a gyorsuló közlekedés és kommunikáció sarkallta a vállalkozó kedvű embert. A világutazók minden lehetőt felkutattak; átszelték az óceánokat, megmászták a hegyeket, megkeresték a legeldugottabb településeket, és amikor visszatértek, összes csodálatos, megejtő élményükről hírt adtak a nagyközönségnek. Az ember kezdett más szemmel tekinteni otthonára: szülőbolygójáról alkotott képzete mélységet, színt és ízt kapott. Szertefoszlott a Föld minden titokzatossága, a természet kincsei is részévé lettek civilizációnk egyetemes örökségének. Az ember már nem a körülmények kiszolgáltatottjaként, hanem akaratát mindenekfelett érvényesítő utazóként járta a világot. Nem egyébért, mint a beható és sokoldalú tudás megszerzéséért kelt útra, az élet és a természet meglepő, csodás megnyilvánulásait kereste a hajdan elérhetetlenül távoli, utóbb már csupán érdekes és egzotikus helyszíneken.
