Alföldi Géza „Végrendelet – Költemények” című kötete a 20. századi magyar líra egyik különleges, szenvedélyes és mélyen személyes hangú versgyűjteménye. A kötet eredetileg 1936-ban jelent meg, és a szerző életművének egyik legfontosabb, legnagyobb hatású darabja lett. Alföldi Géza versei egyszerre szólnak a magyarság sorskérdéseiről, a hazaszeretet és a hit erejéről, valamint az emberi létezés örök dilemmáiról: a küzdelemről, a hűségről, a veszteségről és a reményről.
A „Végrendelet” kötet verseiben a szerző saját életútjának, gondolatainak, érzelmeinek lenyomatát hagyja az utókorra – mintegy lírai végrendeletként. A versekben gyakran visszatérő motívum a sorssal való küzdelem, az elbukás és felemelkedés, a magyarság történelmi tragédiáinak és reményeinek megéneklése. Alföldi Géza költészete egyszerre személyes és közösségi: a családi, baráti, hazafias érzések mellett mindig ott van a nemzet sorsáért érzett felelősség, a közösséghez tartozás vágya.
A kötet stílusa letisztult, ugyanakkor érzelmekben gazdag, helyenként balladisztikus, máskor lírai vagy éppen elégikus hangvételű. Alföldi Géza verseiben a magyar táj, a történelem, a hit és az emberi lélek mélységei jelennek meg, sokszor fájdalmas őszinteséggel, ugyanakkor reményt adó erővel.
A „Végrendelet – Költemények” ajánlható mindazoknak, akik szeretik a klasszikus magyar költészetet, érdeklődnek a 20. századi történelem, a magyarság sorskérdései és az emberi lélek mélyebb rétegei iránt. A kötet versei ma is aktuálisak: örök emberi kérdéseket, érzéseket és gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek minden olvasó számára személyes üzenetet hordozhatnak.
ELŐSZÓ HELYETT
LEVÉL ALFÖLDI GÉZÁHOZ
Kedves Géza bátyám! Bocsáss meg, hogy túlvilági nyugalmadat megzavarom, de fontos közlendőm lenne számodra. Ha sok késéssel is, de végre megvalósult az a régi álom, hogy költeményeid egy életmű kiadás formájában Magyarországon is megjelenjenek. Büszkén és örömmel jelentem, végső kívánságod immár teljesült és a hazai olvasóközönség is megismerkedhet a több évtizede papírra vetett gondolataiddal. Olvashatja és elgondolkodhat, hogy vajon miért kellett a verseidet száműzni az egyetemes magyar irodalomból? Miért csak most akadt végre egy bátor Kiadó, aki dacolva az előírt normákkal, fontosnak tartotta, hogy a huszadik század egyik legelhallgatottabb magyar költőjének alkotásai ne csak néhány szerencsés honfitársunk féltett kincsének számítsanak, hanem betöltve hivatásukat, végre eljussanak minden hazáját szerető magyarhoz. Tizenhárom hosszú esztendő telt el azóta, hogy harcodat végigharcolva átléptél egy talán szebb és jobb - másik világba. Mert ahogy írtad: „Nincs halál! Az élet örök! Folytatódik a felhők fölött." Sok minden történt azóta, csak a magyar újjászületésnek nem látszik semmi jele - se égen, se földön. A teher, amit ránk hagytál s amit úgy hívnak, hogy „a magyar feltámadásba vetett töretlen hit", egyre jobban nyomja már a vállainkat, szinte rogyadozunk alatta. „Ha ma élnél, a sorsod ma is csak a keresztig vezetne. Nem változtak azóta sem az emberek, a farizeusok, pilátusok, papok, a nép, a tömeg, a helóták. Ma is kereszt jár annak, aki igazán, szívből a másiknak mindent megbocsát!" Kegyes volt hozzád a Teremtő. Nem kellett azt a szégyent megélned, hogy az általad szinte fanatikusan szeretett fajtád - a magyar nép - 1994-ben és 2002-ben is újra, önként visszaválasztotta a hatalomba egykori gyilkosait vagy azok utódait, akik élve a tálcán kínált lehetőséggel, most már a magyarság végső eltüntetését tűzték ki célul maguknak. Ami pedig a magyar nép jelenlegi állapotát illeti, ez már nem Kossuth egykoron gerinces népe, sokkal inkább egy negyven éven át agymosott, önálló gondolkodásra képtelen, nemzettudat nélküli korcs, amit birka módra lehet terelni. így már érthető, ha nem is elfogadható ami történt. Te azonban bocsáss meg nekik, mert nem tudták, hogy mit cselekednek.
