„Akárhogy is, mongya, tudod, hogy van. Felteszel magadnak egy kérdést, tizenöt lesz belőlle. Kesztem tűnődni minek is nekünk a szerelem. Minek szenvedünk. (...) Aszt gondolom, azért vagyunk itt, hogy tűnődjünk. Hogy kérdezzünk. És hogy miközbe tűnődünk a nagy dolgokról és kérdezősködünk a nagy dolgokról, tanulunk a kicsinyekről, amúgy átabotába. De soha se tudd meg többet a nagy dolgokról mint amennyivel kiindultál. Minél többet tűnődök, annál jobban szeretek, mongya."
Ez a csodák könyve, durva nyelvezete és nehéz sorsú szereplői ellenére is. Tanúságtétel a szeretet ereje mellett. És amellett is, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogunk van az életre. Bármit is gondoljanak rólunk a többiek.
