A hét kötetes sorozat ötödik része.
Részletek a szerzővel folytatott beszélgetésből:
MT: A könyvek vizuális arzenált vonultatnak fel: aki nem olvassa, csak átlapozza, az is tapasztalja, milyen volt az élet Álmos idején. Honnan az igény az érzékek lebilincselésére?
KT: Biztos vagyok abban, hogy a lényeget nem elég elmondani, meg is kell mutatni! Az ember azt hinné, hogy ami több mint ezer éve történt, nyomtalanul eltűnt, átalakult, megsemmisült, ám koránt sincs így! Amikor kutatótársaim, a Magyar Médiaszolgálat tagjai azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsék össze Álmos nagykirály korának írásos és tárgyi emlékeit, hamar túljutottak a megszokott sémán, néhány múzeumi lelet rideg bemutatásán. Kiderült, hogy olyan mennyiségű tárgyi emlék maradt ránk, amelyből megelevenedik a kor. Álmos hét könyvében nem használok grafikai illusztrációt, nincs szükség képmesteri fantáziára, a dokumentum élvez elsőbbséget. A fegyverek, használati eszközök, emberi és földrajzi életterek bemutatásán kívül ezer év képzőművészete is a segítségemre volt.
MT: A magyarság arab világgal való hajdani kapcsolata szinte teljesen hiányzik történelemtudatunkból. Pedig jelentős volt, erre utal Álmos harmadik könyvének címe: Bagdad. Mára meglehetősen aktuálissá vált ez a kérdés, miután a jelenben folyó világháború, amelyet szavak szintjén a terrorizmus ellen hirdettek, pontosan Irakot, (a hajdani Mezopotámiát), továbbá Iránt, (a hajdani Perzsiát, benne ősnépünk hazáját Szabíriát), és az arab világot veszi célba. Miért volt fontos az arab kérdés Álmos korában?
KT: Minél többet vizsgáljuk a múltat, annál nyilvánvalóbb, hogy egy-két ezer év érdemi kérdésekben nem hoz nagy változást... Gondoljunk Jézus ókori és mai megítélésére, a kamat akkori és mai szerepére, vagy az őskereszténységgel szembeni indulatokra! A gyűlölködés alapja a körültekintő igazságosság hiánya. Így volt a múltban, és így van ma is. Teljesen nyilvánvaló, hogy nincs több terrorista az arab világban, mint az Egyesült Államokban, mégis ettől hangos a média. Ott tartunk, hogy az emberiség legnagyobb lélekszámú vallását középkori módon démonizálják, követőit megalázzák. Az izmaelita, vagyis arab kapcsolat eleink számára természetes volt, mint ahogy napimádó ősvallásunk egyenes folytatása lett a jézusi kereszténység. Álmos pedig megtalálta azt a szellemi erőteret, melyből a megmaradás egyetlen lehetséges módja következik.
MT: Mi a külföldi források szerepe a történelmi kirakós játékban?
KT: Hálásak lehetünk azoknak az arab utazóknak és történészeknek, akik eleinkkel kapcsolatos tapasztalataikat feljegyezték, mert bennünket igazolnak! Saját forrásaink a különböző korok viharai folytán megcsappantak, alkalmat adva a múlt ködébe utaló elbizonytalanító történészi magatartásra. Ugyanakkor az Álmos könyvekben vázolt források ismeretében már senki nem mondhatja, hogy nincs nyom, nem tudunk a kutatásokkal elindulni. Legfeljebb nem akarunk, és az egészen más. Az irodalmi rekonstrukcióra azért van szükség, hogy a történelem megelevenedjen. A szájhagyományon túl az írásos feljegyzések, irodalmi eposzok, vallásos iratok segítettek.
MT: Milyen magot vet azzal, ha Álmos üzenetét egy szóval, egy mondattal, egy bekezdéssel, egy fejezettel, egy kötettel, vagy akár a teljes hétkötetes könyvsorozattal minél többen magukévá teszik?
KT: Álmos nagykirály szavait a magyar ősgeszta megőrizte, ezek szerint a nemzet kiválóságát nem lélekszáma, hanem a lelkek bátorsága adja. Tehát egyetlen szóban: lélekbátorság! Amikor az ember bátran cselekszik, akkor az ésszerűséget bizonyos mértékig meghaladja, hiszen a rendelkezésére álló információk talán óvatosságot, belenyugvást követelnének. Tudnunk kell, a világ koránt sem annyi, amennyit észlelünk, vagy tudatunkkal átfogunk. Amikor átlépjük önnön korlátainkat, merészebben, bátran cselekszünk, akkor nem a rend ellen, hanem a magasabb rend mellett állunk ki. Mindig a bátorság vitte előre a világot. A kishitűséget le kell vetkőznünk, hogy ismét beleilleszkedjünk a teremtés egyetemes rendjébe.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
