Thaisz című, egyik legjelentősebb művében érzéki színekkel kelti életre a legendás hírű alexandriai kurtizán elbűvölő lényét. Róma és a fiatal kereszténység világa kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik a majdhogynem szentté vált Thaisz iránt táplált bűnös szerelmében.
Anatole France szíve mélyéből gyűlölve a hazugságot, mindig felháborodott a történelem folyamán elkövetett régi bűnökön. Buzgó igazságszeretete egyik legnagyobb remekműváben, Az istenek szomjaznak-ban mutatkozik meg legerőteljesebben. France nem akart történelmi regényt írni, hanem a nagy idők, a nagy események között a mindennapi élet apróságait akarta megmutatni. A történelem ebben a regényében csak háttér, néha derűs színekben játszó, de általában inkább komor, bíborfényes felvillanó drapéria.
Az előtérben az ember, sőt, a kisember álla maga mindennapi gyarlóságában, a hétköznapok esendőségével. Egyik hőse hiába hisz az erényben és hiába volt szíve mélyén tiszta és önfeláldozó, mégis buzgón küldte nemcsak a bűnösöket, hanem az ártatlan embereket is a halálba.
