Az emberi intelligencia egyike azoknak a pszichológiai témáknak, amelyek széles társadalmi érdeklődésnek örvendenek. Nem csoda, hiszen a szellemi képességeket mérő tesztek csaknem egy évszázadon keresztül nagy hatást gyakoroltak azáltal, hogy a szellemi fogyatékosságok meghatározására, illetve az emberek oktatási, foglalkozási, sőt katonai pozícióra történő kiválasztására használták őket. Ugyanakkor hatalmas társadalmi értéke és a gazdasági sikerben játszott egyértelmű szerepe miatt sokféleképpen igyekeztek fejleszteni az intelligenciát. De vajon milyen elméletek alapján, milyen módszerekkel és milyen vitáktól övezve? Ilyen kérdésekkel ismertet meg a két nemzetközileg ismert és elismert amerikai szerző.
A könyv első fejezetében bemutatják az intelligenciakutatás alapvető történeti irányzatait, az intelligencia fogalmának és természetének megértésére irányuló elméleteket. Az intelligencia definícióját követően a második fejezet az intelligenciamérés történeti irányzataival foglalkozik, majd a harmadik fejezet azokat a módszereket mutatja be, amelyek célja az intelligencia javítása oktatás révén. A negyedik fejezet megismertet az intelligenciára gyakorolt genetikai, illetve környezeti hatások mérésére használt statisztikai módszerekkel, valamint azokkal az újabb, molekuláris genetikai eljárásokkal, amelyek segíthetnek megérteni, hogyan befolyásolják a gének a viselkedést. Az ötödik fejezet az intelligenciatesztek történetének tükrében vizsgálja a tesztpontszámokban mért csoportkülönbségek összetett okainak felfedésére tett kísérleteket, elsősorban a nemek, illetve a fajok és etnikumok közötti különbségekre koncentrálva. A záró fejezet kipillantást nyújt az intelligenciakutatás jövőjére.
