Az ember minden létrehozott gondolata a belső világba megy át és egy aktív lénnyé válik azáltal, hogy társul, hogy úgy mondjuk, egyesül egy elemlénnyel, vagyis a birodalmak félintelligens erőinek egyikével. Aktív intelligenciaként él tovább - elmeszülte teremtményként - hosszabb-rövidebb ideig, arányban az eredeti, őt létrehozó gondolattevékenység intenzitásával. Így él tovább a jó gondolat jótékony erőként, a rossz kártékony démonként. Így népesíti az ember állandóan áramát a térben sajátos világával, telíti képzelete, vágyai, ösztönzései és szenvedélyei szüleményeivel: egy áramlással, amely minden vele kapcsolatba kerülő érzékeny, vagy ideges szervezetre dinamikus intenzitásához mérten kihat. A buddhista ezt Skandha-nak nevezi; a hindu Karma-nak. Az Adeptus tudatosan hozza létre ezeket a formákat; a többi ember öntudatlanul vetíti őket.
