Aquinói Szent Tamás fő művét, A teológia foglalatát három részre osztotta. A második rész arról szól, hogy az Isten által teremtett ember hogyan képes visszatalálni élete cselekedeteivel Istenhez, végső céljához. A második rész két további egységre tagolódik: az első általános erkölcstan, a második az egyes erények erkölcstana. Szent Tamás tehát az erkölcstant a dogmatikai jellegű részek közé helyezi, mert nem lehet egymástól elszakítani a dogmatikát és az erkölcstant, hiszen mindkettő uralkodó szempontja a hit által megvilágosított emberi értelem, sajátos tárgya pedig az önmagát kinyilatkoztató Isten. A második rész erkölcstana tehát a XXI. század elején is érvényes tanítás. E jelen könyv, amely 114 kérdésből áll, az általános erkölcstant tartalmazza. Bemutatja az ember végső célját, a boldogságot, az arra törekvő emberi cselekedetek jellegét és mozzanatait, erkölcsi jóságuk feltételeit. Az azokra jelentős hatást gyakorló emberi érzelmeket tárgyalja és itt fontos pszichológiai megállapításokat is tesz. Majd bemutatja az ember ismételt cselekedeteivel kialakított készségeket, és azokon belül az erkölcsi értelemben jó készségeket, az erényeket, és a rossz készségeket, a bűnöket a maguk általános természetében. Az ember erkölcsi útjelzői a törvények, ezért Isten örök törvényéről, a természettörvényről, valamint az isteni és emberi tételes törvényekről is szól. S végül, mivel Isten természetfeletti ajándéka, vagyis az isteni kegyelem a végső cél elérésének nélkülözhetetlen feltétele, ez a kötet az isteni kegyelem bemutatásával zárul. Aquinói Szent Tamást, mint filozófust és teológust minden korban a pápák nagyra értékelték. XIII. Leó pápa például így jellemezte őt: „Az értelmet megkülönböztette a hittől, mégis harmonikusan összeegyeztette,… olyannyira, hogy az elme, amely szinte szárnyakkal emelkedik Tamás emberi magaslataiba, csaknem képtelen már magasabbra emelkedni, és szinte lehetetlen, hogy az ész a hitnek több és jobb segítséget adjon, mint amit már Tamás által adott." A jelenlegi pápánk, XVI. Benedek pedig kijelentette, hogy az Egyház a maga pasztorális stratégiájában nem követi a kortárs nyugati világ divatjait, hanem hű marad Szent Tamás gondolatvilágához, amellyel Ő, a pápa teljesen egyetért, és nagyra értékeli Szent Tamás nagyságát és tanítását.
