Ennek a kötetnek anyaga főként két területről való. A 3., 4., 5. csoport elmélkedései az 1913-16 között megjelent hasonló címeket viselő füzetes kiadásból valók (lásd Ö. M. 6, 345); s könnyű meggyőződni, hogy itt vannak helyükön; az «Elmélkedések az evangéliumról»ba sem hangjukkal, sem irodalmi jellegükkel nem illenek bele, ha leszámítjuk "A túlvilág tornácában" címűeket; inkább fejtegetés-, előadásszerűek, kevésbbé színesek és elevenek; de tele vannak finom pszichológiával és gyakorlati theologiával.
A másik három csoport különféle időszaki lapokban megjelent jobbára ünnepi cikkek. Innen vannak itt-ott az aktualitásokra való utalások; innen az egyházi, társadalmi, nemzeti föladatokba való belekapcsolódás. De épen ebben van egyik értékük: megtanítanak a kortörténeti jelenségeket és föladatokat a nagy katholikus hittitkok világánál nézni és megszentelni; és viszont utat mutatnak, miként kell az örök hitelveket és hittényeket belekapcsolni a mindennapi és a történelmi életbe és így gyakorlatilag termékeny életelvvé tenni.
De bizonyságot tesznek arról is, hogy Prohászka géniusza micsoda pazar gazdagsággal és eredetiséggel tudta folyton új meg új színekbe és hangokba öltöztetni és fogható közelbe hozni azokat a nagy távlatú és nagy távolságú misztériumokat. Ami itt a karácsonynak vagy a tisztuló lelkeknek misztériumairól olvasható, Prohászka legkiválóbb írói alkotásai közé tartozik. Azonban valamennyi érett és magvas gyümölcse annak a tősgyökeres elmélkedő lelkületnek, melynek mélységéből születtek meg az Elmélkedések az evangéliumról, az Élő vizek forrása, a Missziós levelek és mindenek fölött a Naplók és az Élet kenyere.
Budapest, 1929. Sarlósboldogasszony napján.
Schütz Antal.
