Az óindiai filozófiában - bonyolult, ellentétes fejlődés során - nemcsak idealista, hanem szükségszerűen materialista nézetek is kialakultak. A legrégibb materialista tanítást az ókori indus filozófusok már időszámításunk előtt a VI., V. században is kifejtették. A csarvaka-tan szerint a világ öröktől fogva létezik, anyagi eredetű és a megismerés egyedüli forrása az érzéki tapasztalás. Hirdették a test, valamint a lélek halhatatlanságát és a lélekvándorlást. Más jellegű materialista nézetek rendszere volt a násztika és a lókéyata. Megalapítói és támogatói nyíltan felléptek a vallásos hiedelmek és azok hirdetői ellen. Ezek a nézetek lényegesen különböztek az Indiában általánosan elterjedt idealista filozófiai rendszerek: a védánta, a mimámsza és a jóga elveitől. Valószínű, hogy az indiai filozófia materialista nézeteinek hatására alakult ki a jógának - ennek a kétségkívül idealista világnézetnek - ma is helytálló és nemcsak empirikusan, hanem tudományosan is igazolt felfogása, amely szerint rendszeres testgyakorlással az emberi szervek, szervrendszerek és az egész test teljesítőképesség fokozható. Ez persze az ókori indiai testnevelési rendszernek csak "zseniális megsejtése" maradt, akárcsak a görög filozófia atomelmélete. Nagy eredménynek tekinthető azonban, hogy e megsejtés alapján tudatosan szerkesztették meg testgyakorlataikat. Így az indiai vallási világnézetekben kavargó aszkéta, hedonista és más, ezekhez hasonló nézetek között a jóga testnevelési rendszere mutatott helyes életszemléletet és életmódot. A jógik ugyanis ellenezték és ma is ellenzik a kicsapongó életet, a mértéktelen evést, a szeszfogyasztást és dohányzást. Természetesen az ő felfogásukban is találhatók aszkéta vonások, ezek azonban európai nyelveken megjelenő művekbe alig kerülnek be.
