A szigetország építészeti alkotásainak elemzése közben gyakran jutottak eszembe a fenti szép sorok. Sokszor azért, mivel a történelmi események cáfolták őket - mégis főként azért, mert az építészeti fejlődés hátterére utalnak.
A földrajzi helyzet és az éghajlat mindenkor befolyásolja az építő tevékenységet, de itt a "hullámok védfala" fokozottan megszűrte a külső hatásokat is. Az építészet így kevés és lazább szállal kötődik a kontinens nagy korszakaihoz, a hagyományok őrzése gyakran már-már anakronizmussá fajul. Mégis, ha kiemeljük az építészeti fejlődést a történelem bonyolult szövevényéből, minduntalan figyelnünk kell az öszefüggésekre is. A sziget évezredekkel ezelőtt leszakadt ugyan a kontinensről, de Dover fehér szikláinak ma is testvérei a túlparti francia hegyvonulatok, és a tenger nemcsak elválasztja, hanem össze is köti az országokat, a népeket és a kultúrákat. A történelmi kapcsolatok többnyire véres küzdelmeket jelentettek; ezekből bontakozott ki a társadalom és az építészet fejlődése. Nagy-Britannia csak 1707-ben született meg, ennek előtte Anglia és Skócia népe folytonos harcban állott egymással. Walest már 1282-ben leigázták és 1546-ban végleg egyesítették Angliával.
