Furcsa, érthetetlen észjárásúnak tarják a székelyt.
Ez a mások előtt meghökkentően tömör, lényegre törő gondolkodás- és beszédmód évezredek alatt alakult ki.
Aki nem ismeri a székely társadalom felépítését, az nem is értheti gondolkodása gyökereit. Egy olyan közösségben éltek évezredek óta, ahol már gyerekkoruktól harcra, támadásra, önvédelemre nevelték. A régi idők legkiválóbb kiképzését kapták. Körülbelül olyan szinten álltak, mint amilyent a verekedős filmekben látunk manapság.
Ebbe a szigorú hangulatba állandó enyhülést hozott a humor. Félszavakból kerekednek történetek, melyekből szólásmondás, közmondás, példálózás keletkezik. Rövidebb, hosszabb csattanós, tanító mesék. Mindenképp intelmek.
A székelyek mindig önmaguk között viccelnek. Kifelé már csak azért sem nagyon, mert nem talál másokkal a gondolkodásuk.
A kötetben témák szerint csoportosított anekdotákat, vicceket, versikéket már önmagukban érdekessé teszi nyelvezetük is, amelyet az irodalmi nyelven felnőtt emberek nem használnak.
Három vicc a könyvből:
Három koma iszogatott a kocsmában. Kettő összeszólalkozott, s jól összeverekedtek. Végül törvényszékre került az ügy. A harmadik koma volt a tanú.
A bíró felszólítja, hogy mondja el mit látott.
– Hát én semmi egyebet, csak azt, hogy Están nyakon ragadta Mózsit, Mózsi orrba kulyakolta Estánt, aztán még belé is rúgott vagy kettőt.
– S maga nem ment oda segíteni? – méltatlankodott a bíró.
– Hát minek mentem volna? Mózsi elbírt vele egyedül is.
Két székely ballag az erdő felé. Hátukon vadászfegyver. Egy vérmedvét keresnek, amelyik a pityóka földek végibe megcsapkodott egy öregasszonyt.
Közben idegeskednek is, s készülnek a legrosszabbra.
– Mit csinálsz, mikor a medvével összetalálkozunk?
– Hát mit, lekapom a puskámat, s belédurrantok.
– S ha nem lő a puska?
– Ott a másik cső, lövök azzal.
– S ha azzal se találod el rendesen?
– Akkor felmászok egy fára.
– S ha nincs közelbe egy olyan fa?
De erre már nagy megbotránkozással fordul szembe a társával a kérdezett.
– Hallod-e, te most a medvével tartasz vagy velem?
Marcsa szaporán lépdelve vezet egy gyönyörű pirostarka tehenet. Leszólítja Gyuri:
– Hova mész, Marcsa?
– A bikához.
– S a tehenet hova viszed?
