Több történelmi népszerűsítő könyv után Barbara Tuchman ebben a munkájában a XVI. századi Franciaország és ezen belül elsősorban a francia lovagság történetét, mindennapi életét, szokásait és erkölcseit írja le. Az elbeszélés vezérfonala Enguerrand de Coucy előkelő francia nemes úr életet, mely módot ad a szerzőnek a zűrzavaros és nagyszerű középkor pompás bemutatására: megfogható közelségbe hozza a pápák avignoni "fogságát", a század nagy társadalmi, vallási, szellemi mozgalmait a parasztfelkelésektől a reneszánsz szellem áttöréséig; a nagy pestisjárványokat, a százéves háború csatáit és hadjáratait, a vallási hasadást és a pápák harcát Rómáért, IV. Károly német-római császár párizsi látogatását, Franciaország harcát Nápolyért, az európai lovagság nagy vállalkozásait és a templárius lovagrend bukását, a kor angliai, franciaországi, itáliai trónviszályait, diplomáciai házasságait, intrikáit, politikai gyilkosságait, cselszövéseit, s mintegy a dráma kifejlet betetőzéseként: a török ellen felvonulókeresztény seregek nikápolyi vereségét, a francia lovagság "színe-virágának" tömeges lemészárlását, s magának Coucy bárónak a halálát. Mire a könyv végéhez érünk, nemcsak a szereplőkről és eseményekről tudunk meg mindent, hanem a kor irodalmáról, művészetéről, építészetéről, iparáról, és mezőgazdaságáról, társadalmi rétegeiről, e rétegek műveltségéről, életmódjáról, öltözködéséről, táplálkozásáról, a kor eszméiről, világképéről, nemzeti és nemzetközi intézményeiről, diplomáciájáról is, egyszóval megtudunk mindent, amit a korról tudni lehet. Tuchman könyve, roppant tartalmi gazdagsága ellenére - az olvasó, a laikus olvasó nagy gyönyörűségére - nem lexikon vagy a beavatottak szűk köréhez szóló kézikönyv, hanem a jó arányérzékkel, kitűnő stílusban megírt, érdekfeszítő olvasmány. Nem véletlen tehát, hogy Amerikában és Kanadában évekig első helyen állt a legolvasottabb könyvek listáján.
