Kevés olyan ember van, akire a Tisza mellett a Marostól délre élőknek, a Tiszát szeretőknek, a halászathoz, vízi világhoz vonzódónak, a hagyományok nyomvonalain annyria méltán kellene emlékezniük; és kevés olyan, a korát, környezetét kitűnően jellemző, írogató ún. parasztönéletrajz-író, akit méltatlanabbul feledtek volna el itt a Tiszatájon, Szegeden, a Délvidéken, mindenütt - mint Bitó János.
Pedig visszaemlékezése, önéletrajza, Az én kiskirályságom a könyvek mértékével mérve nem túl régen, 1930-ban jelent meg. A könyvek életében mi ez a hatvan év? A mi kollektív emlékezetünkben viszont mennyit jelent a százhúsz esztendő, amennyire az 1860-as évek felé már halásznak szegődő, majd halászlegénnyé cseperedő, halászmesterré érlelődő, később halkereskedőként a Tiszát, Dunát bejáró Bitó János kis műve segítségével visszatérhetünk a magyar halászat múltjába, a vizek érintetlen világába, ami ma már emlék és nosztalgia.
