A kémkedés, akárcsak a háború, történelmi jelenség, a különféle korokba nyilvánvalóan megfelelő színezetet ölt. A kémek és hírszerzők típusai és jellemző tulajdonságaik ugyancsak változnak, függően attól a közegtől, amelyet szolgálnak. Módosult a társadalom viszonya is azokhoz, akik közvetlenül titkos feladatokat hajtanak végre. Egyes időkben ezek láthatatlan, de bátor és követésre méltó hősök, máskor meg alávaló és alattomos emberek. Volt idő, amikor a felderítés munkája iránt elsősorban a nemesi körökből érdeklődtek. Sokakat rabul ejtett a kaland, a foglalkozás különlegessége, a titkos fronton folyó harc, amely megelőzi a háborút, és folytatódik a békekötés után. A XVIII. századi francia polgári forradalom és az amerikai függetlenségi háború korában nem egy hazafi felderítőt találunk, aki önfeláldozóan szolgált a szabadság ügyét. A felderítés és a kémkedés központi figurája idővel azután az ügynökhálózat szervezője lett. Bonyolultabbá vált maga a hírszerzői tevékenység is. Megszülettek a robbantás, a gyilkosság, a gyújtogatás specialistái. S a XX. század végére a világ leghírhedtebb titkosszolgálatai már több tízezer ügynököt irányítanak a világ minden pontján.
