„Vessünk egy pillantást a fordító másik végére – tudniillik a szerkesztőre. Köztudomású, hogy a fordítás egy könyvkiadóba kerül, szerkesztőjéhez, aki összeveti az eredetivel, kijavítja a vélt vagy valódi "magyartalanságokat” – szóval tesz-vesz a könyv körül, míg végre valahogy megjelenik". És hogy hogyan született ez a könyvecske? „…azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ha valami mutatós szamárságot találtunk a kéziratban, szaladtunk Borbás Máriához, kedves kor- és pályatársamhoz, és beírtuk az erre a célra tartogatott füzetébe, amelyet immár harminc éve vezetgetünk”.