Ha leülök valakivel beszélgetni, azt szeretem, ha egymás szemébe nézünk. Apró rezdülésekből is kiolvasható, mikor kapok ajándékba őszinte gondolatokat. Számomra nem kétséges: az interjúnak az őszinteség az alapja. És kölcsönös bizalom nélkül sem megy.
Szemtől szembe.
Szembeszélő.
Hát innen a könyvem címe...
Értékválsággal küszködő világunkban ritka kincs a minőség, a hitelesség, a színvonal. Csak bízhatunk benne, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem megint azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.
Én ilyen egyéniségekkel ültem le diskurálni. Harminc hírességgel élhettem át lélekemelő pillanatokat. Nem volt olyan téma, amit elhárítottak volna, még a szokatlan kérdésekre is hősiesen válaszoltak. Többen valóságos életnovellát meséltek el.
Szeretném, ha az olvasó velünk tartana...
