Hogy miért szeretem a macskákat? Nem csak azért, mert ártatlanok, gondozásra szorulók, puhaszőrűek, hízelegnek, kecsesen mozognak - egyszerűen szeretetre méltóak, örömet szereznek. Szeretem őket, mert olyanok, mint én. Hűségesek, büszke, önfejű egyéniségek, de lelkük mélyén végtelenül érzékenyek. Szeretik a szabadságot, de elfogadják a rendszert. Tisztaságszeretők, intelligensek, és kölcsönösen megértjük egymást. Ők inkább testükkel, lábukkal, farkukkal, szőrükkel és tekintetükkel beszélnek. Hangot csak félelem esetén hallatnak. Unatkozni vagy depresszióba esni nem lehet mellettük, nekem ők jelentik a társakat. Szeretem őket, mert szeretni kell valakit.
