A jelen mű, amely történelmünk legvitatottabb korszakát ismerteti, I világhírű edinburghi egyetem gondozásában jelent meg először 1957-ben. A brit szerző nagy rokonszenvvel viseltetett a magyar nép és hazánk történelme iránt. Munkásságának nagy részét a magyar történelem tanulmányozásának szentelte. Számtalan alkalommal volt Magyarországon hosszabb-rövidebb ideig. Ismerte a korszak legtöbb magyar közéleti személyiségét és kitűnően megtanult magyarul. Számos könyvet írt történelmünk különböző korszakairól. Főműve az Október tizenötödike. A nagyrabecsülést és tiszteletet a történészek és olvasói körében a tények pontos ismertetésére való törekvésével és a történelmi tényekből levont ítéletei pártatlanságával vívta ki. Ő akkor is pártatlan, amikor hazájával és saját politikai felfogásával szemben állt csoportokról vagy személyekről mond ítéletet: az általa megismert tények alapján elismerte érdemeiket. Sok esetben kiváló, tisztességes hazafiakként mutatja, illetve jellemzi őket. Mint minden igazi történész, így számára is csak a tények és az igazságosság a meghatározó az események és személyek megítélésében. Ezt a történetírói szemléletet és jellemet főműve tanúsítja leginkább. Ezért monumentális műve első kiadása alkalmával 1957-ben, illetve 1958-ban saját politikai (demokrata) felfogásával azonos, valamint kommunista részről nemtelen támadások érték. A magyar modern történetírásban ismeretlen pártatlansága miatt ma politikailag inkorrektnek minősül e körökben páratlan könyve. A támadásokat a magyar jobboldallal, különösen a „szélsőjobboldallal", és ezen belül is leginkább Szálasi Ferenccel kapcsolatos jellemzése és ítéletei váltották ki. Ezért nem jelenhetett meg e nagyszerű mű mindmáig, sem a kommunista, sem a jelen „politikailag korrekt" liberális rendszerben, annak ellenére, hogy pártatlanabb könyvet máig sem írtak a Horthy-korszak történetéről, amely helyettesíthetné könyvét.