"1946 óta foglalkozom a ťrepülő csészealjak" témájával, de mind a mai napig nem sikerült megbizonyosodnom még arról a tapasztalati bázisról sem, amelyből következtetéseket lehetne levonni... Mindeddig csak egy biztos: hogy ez nem üres szóbeszéd; valamit látnak. Ha egyszeri esetről van szó, az, amit láttak, lehet, szubjektív vízió, több vagy éppenséggel sok egyidejű megfigyelés esetén pedig kollektív vízió (hallucináció). A pletykához hasonlóan egy efféle pszichikai jelenségnek kompenzáló jelentősége lenne, ez tudniillik atudattalan spontán válasza lenne a jelenlegi tudati szituációra; illetve az attól a szemmel láthatóan kiúttalan politikai világhelyzettől való félelemre, amely bármikor egyetemes katasztrófába torkollhat."
