Csorba Csaba - László János - Falusi templomok

A régi (középkori eredetű) falusi templomok világába kalauzolja ez a kötet a Tisztelt Olvasókat. A középkori Magyarország lakosságának többsége (10 emberből 9!) falun élt, még Mátyás király uralkodásának időszakában is, azaz mintegy félezer esztendővel ezelőtt. Az arány a 18. század végéig sem sokat változott. Ám ne feledjük az előbbiekhez azt sem hozzátenni, hogy a középkori faluhálózat sokkalta sűrűbb volt, mint a 18-20. századi. Csakhogy a falvak többségének népességszáma a mai aprófalvak szintjét sem érte el. 50-100 ember közössége alkotott egy-egy falut. A kicsiny házak lazán, eleinte még utcákat sem alkotva csoportosultak. Ha a közelben kedvezőbb lakóhely kínálkozott, a közeli földek terméshozama erőteljesen kezdett csökkenni, akkor bizony gyakorta megesett, hogy odébb költöztek, új helyen építették föl szerény otthonaikat.
Az első templomok több mint egy évezrede épültek föl Magyarországon, mégpedig a hatalmi központokban. A keresztény állam megalapításakor nyilvánvaló volt, hogy nem elegendő, ha csupán az egyházi központokban (érseki, püspöki székhelyeken), meg a királyi központokban (beleértve az ispánsági központokat is) építenek templomokat, hanem lehetővé kell tenni, hogy az ország minden lakosa számára hétről-hétre elérhető legyen az egyházi szertartás helye. Már Szent István király elrendelte (első törvénykönyvében), hogy vasárnaponként mindenki menjen el templomba (öreg és fiatal, férfi és nő egyaránt), s aki erre nem hajlandó, azt keményen megbüntették. A törvényt azonban csak úgy lehetett végrehajtani, ha kellő számú templom mielőbb megépül. Közismert a királyi rendelkezés: "minden tíz falu építsen templomot". Ez a merész cél azonban aligha volt megvalósítható egy-két évtized alatt, sőt még egy-két évszázadnyi időtartam is kevés lehetett. Hiszen nemcsak olyan épületek tömegét kellett megalkotni, amelyek építésében a magyarság tömegeinek nem volt sem kellő ismerete, sem a szükséges gyakorlata, hanem szükség volt kellő számú papra, papi fölszerelésre, beleértve a legnehezebben beszerezhető szertartási könyveket (egy-egy kézírással készülő kötet megalkotásához hónapok munkájára volt szükség!).