A magas intelligenciahányados önmagában kevés a boldoguláshoz, szögezi le a szerző, egyébként amerikai pszichológus, fergeteges sikerű könyvében. Érzelmi intelligencia is kell, hogy szellemi képességeinket kamatoztatni tudjuk. Önismeret, kudarctűrés, szeretetreméltóság híján nem csupán lelkileg, de testileg is esendővé válunk. Az intelligenciahányados genetikai adottság, de az azonos IQ-val rendelkezők életsorsa nagyban eltérhet attól függően, hogy kialakultak-e az élet hányattatásai közt oly hasznos jellemvonások és magatartásmódok. Az érzelmi intelligencia fejleszthető. Életünk hajnalán vagyunk a legformálhatóbbak, de jó irányban változni sohasem késő és mindig érdemes. Napjainkban, amikor mindennapos az erőszak, tombol a depresszió, mind több áldozatot szednek a szenvedélybetegségek, az érzelmek pallérozása nem tűr halasztást. Ha a család elmulasztja az érzelmi intelligenciára nevelést, alapfogásait az iskolának kell közkinccsé tenni úgy, hogy beiktatja őket a tananyagba. A törzsfejlődés során az érzelmeknek kulcsszerepe volt abban, hogy az emberi fajta fennmaradt. Jelentőségük máig nem csökkent: civilizációnk léte forog kockán. Az ész csak a szívvel együttműködve diadalmaskodhat. Csak az olyan iskola nevel valóban az életre amelyik ezt a tudást közvetíti.
