Az első magyarországi színtársulat, amelyet Kelemen László szervezett Pest-Budán, 1790 októberében kezdett játszani a régi Várszínházban; Kolozsvárott 1792. november 11-ével kezdődőleg mindmáig, megszakítás nélkül, minden esztendőben teljes színházi évad volt. A Rhédey-ház nagytermében, az erdélyi magyar játékszín színpadán az első magyar szót Kótsi Patkó János, a társulat igazgatója mondta ki. Ettől a naptól fogva Kolozsvár a magyar színészet anyavárosa lett. Egy évtizedig, amíg Magyarországon csak vándortársulatok működtek, a magasabb rendű színművészet képviselőiként a kolozsváriak járták Szegedet, Debrecent, Miskolcot, még Pestet is nyaranként. Óriási léptekkel halad a kolozsvári színház a művészet csúcsa felé, csakhamar megépül az egész magyar nyelvterület első állandó színháza, előadják a Hamletet is: ez az első magyar nyelvű Shakespeare-előadás. A magyar színészet hőseinek állít emléket Dávid Antal ebben a szép és tanulságos történelmi regényében.
