"A nők nem sokkal reggel nyolc óra előtt érkeztek a szalonba. Bármely más napon ilyenkor még ágyban lennék és szenderegnék tovább. Közben a szomszéd kakasát korholnám, amiért ismét hajnalban keltett. És morognék a zöldségárusokra, akik hajnali háromkor trappoló lovas kocsikkal dübögnek végig az utcán. No meg a helyi mollára, aki fél ötkor hosszúra nyúló bánatos énekével hívja imára a környék lakóit. De ma van Roshanna eljegyzési ünnepsége, így már felöltözve állok, készen a munkára. Túl vagyok négy cigarettán és két instant kávén, amit magam készítettem, mert a szakácsnő még nem ért be. Ez egyébként jóval nagyobb feladat, mint azt az ember gondolná, hiszen még a vízforralás sem olyan egyszerű Afganisztánban. Eltartott egy ideig, míg megtanultam. A műveletet mindig azzal kezdem, hogy egy-egy égő gyufát helyezek minden egyes gázrózsa mellé a rozoga gáztűzhelyre, majd elfordítom a gombokat, és gyorsan visszahátrálok, hogy lássam, melyik borul lángba. Majd felteszem a kana vizet, és imádkozom, hogy a Kabul vizeiben aznap lebegő baktériumok a forrás közben mind elpusztuljanak."
2001-ben Deborah Rodriguez Afganisztánba utazott egy segélyszervezet egyedüli fodrászaként, a helyi diplomata feleségek nagy örömére. hamar megszerettette magát a kabuli nőkkel, és páratlan ötlete támadt, hogyan tudna segíteni a sokszor szolgasorban vergődő "nővérein", akiket a férfi uralta afgán társadalom kivetett magából. A leghíresebb szépségipari cégek adományaiból létrehozta a Kabul Szépségiskolát, ahová fiatal lányokat vett fel, hogy megtanítsa őket a festés, melírozás, sminkelés mikéntjére és valódi foglalkozást adjon a kezükbe. A lelkes tanítványok könnyen kiöntötték a szívüket Debbie-nek, aki életre szóló barátokat szerzett: a menyasszonyt, aki a nászéjszakáján szüzességet "hazudott", a tizenkét éves kislányt, akit a család adósság fejében adott el, vagy a tálib feleséget, aki a verések ellenére is folytatta a tanulást. Debbie is erőt merített e nők példájából, hogy elhagyja bántalmazó férjét, és újrakezdje életét egy afgán férfi második feleségeként, a szépítés, a barátság és a szabadság nevében.
Deborah Rodriguez egy Michigan állambeli kisvárosból származik. Egész eddigi életében fodrászként dolgozott. A Talibán bukása után megalapította a Kabul Szépségiskolát, Afganisztán első kizárólag nőket oktató létesítményét, majd megnyitotta az Oázis Szalont, ahol legújabb diákjai dolgozhatnak fodrászként, kozmetikusként. Deborah Kabulban él afgán férjével, ahol sokan őrangyalként, a kabuli nők önbecsülését visszaadó hősként tisztelik, míg mások üldözik és zaklatják a hagyományokkal dacoló, öntörvényű asszonyt. Könyvében - mely az idei év több mint húsz nyelvre lefordított világsikere - személyes hangvételben meséli el egy valóra vált álom és egy nem hétköznapi élet történetét.
