Minden madárszerető embert büszkeség tölt el, ha a kert sarkába ültetett orgonabokorba rakja fészkét a feketerigó, vagy a vén diófa odvában neveli fiókáit a cinegepár. A kertben dolgozgatva oda-odalesünk a csőrükben férgekkel, kukacokkal érkező öreg madarakra. Szünet nélkül hordják az eleséget az örökké éhes fiókáiknak, Nem is érnek rá megpihenni, mert az odú mélyén lapuló 10-12 fiókájuk rengeteg káros rovart felemészt, és még saját maguk ellátásáról is gondoskodniuk kell. Ez bizony nem csekélység! Egy cinege sokszor saját testtömegével egyenlő mennyiségű vagy annál is több rovart fogyaszt el naponta. Ezek után könnyű kiszámolni, hogy egy cinegepár az évi kétszeri költéséből származó 18-20 fiókájával összesen 40-60 kg káros rovart fogyaszt el egy esztendő alatt!
Ma, amikor a szántók, gyümölcsösök védelmét a vegyszerekre bízzuk, a madarak gazdasági jelentősége sajnos egyre inkább háttérbe szorul, s a hasznos-káros szemlélet (néhány fajtól eltekintve) már a múlté! Napjainkban a rohamosan pusztuló madárvilág megmentése a fő cél, és nemcsak jól megfontolt gazdasági hasznuk miatt.
Erdeinkből fokozatosan eltűnnek az öreg, odvas fák. Az árokparti bokrosok felszámolásával egyre több énekesmadár veszti el fészkelőhelyét. A meglevő sbokrosok is annyira elszemetesednek, hogy költésre csaknem alkalmatlanokká válnak. A madarak pedig költőhely hiányában egyre csak fogynak...
