Ez a kötet az eddigi legnagyobb terjedelmű spanyol-magyar szótár. Szóanyaga megválogatásakor elsősorban a modern Ibér-félszigeti szókészletet részesítettem előnyben. A régies vagy elavult szavakat csak akkor szótároztam, ha találó magyar megfelelőjükre akadtam és ha - az esetek többségében - van legalább egy élő jelentésük. Általában kerültem a spanyol tájszavakat, hiszen a magyar használók ezekkel alig fognak találkozni. Nagyobb gondot okoztak az amerikanizmusok és a spanyol-amerikai tájszavak (jelentések), mégpedig azért, mert forrásaim ritkán voltak egybehangzóak egy-egy szó vagy jelentés földrajzi határait illetően. Többnyire csak olyan amerikanizmusokat vettem fel a címszavak közé, melyek több országban is használatosak. Rendszeres kivételt csak Argentína és Mexikó esetében tettem. A kicsinyítő és nagyító képzős alakok csak akkor szerepelnek címszó gyanánt, ha jelentésbővülést eredményeztek. Ugyanez érvényes a múlt idejű melléknévi igenevekre is. A melléknevekből -mente képzővel alakult határozószókat jobbára csak akkor szótároztam, ha jelentésük a melléknevéhez képest módosult, illetve ha magyar ekvivalensük képzése jelentősen eltér a várható alaktól.
