A vadászati balesetek az emberiség őskorába visszanyúlóan végigkísérik a vadászat történetét. A vadászat - a vad faja, ereje, esetleges támadása, az elejtés eszköze stb. folytán - mindig veszélyes "megélhetési forrás" volt. Több ezer éves barlangképek mutatják a támadó vadat és széttépett áldozatait vagy éppen a támadás kivédőit, hiteles - közel kétezer éves római rabszolgatársadalombeli - jogforrások tartalmaznak rendelkezéseket a "vadászati balesetokozók" büntetőjogi felelősségéről.
E veszélyek csak tovább fokozódnak mai viszonyaink között a vadászat modern eszközei és más kisegítő alkalmatosságai következtében, amelyeknek szinte mindegyike - a nagy ölőerejű, messzehordó lőfegyverek tehát ugyanúgy, mint az egyre elterjedtebben használt gépjármű stb. - a "veszélyes üzemek birodalmába" tartozik. Mindezt csak tetézi az egyáltalán nem ritkán előforduló balesetbe vagy baleseti veszélyhelyzetbe torkolló emberi vigyázatlanság, a véletlen lövedékgurulat, s kivételképpen a fegyverrobbanás és a vad halálos vagy súlyos sérülés okozásával járó támadása
