Izgalmas I.világháborús hadinapló, az iskolapadból egyenesen az olasz harctérre kerülő, Balassagyarmatról származó fiatalember tollából, aki élete alkonyán elkerülhetetlen szükségnek érezte az utókorra hagyni front-élményeit.
"Igen, ez a háború, ez a fogság, ez a hazától, a szeretteinktől való kényszerű, erőszakos, állandó életveszéllyel megterhelt távollét, a halálba vagy legalábbis a halálközeliségbe tett Nagy Kirándulás. Szerzőnk 1921-ben éppúgy emlékezett és emlékeztethetett, mint 1957-ben vagy 1964-ben. Elénk vetítve, kibeszélve és megörökítve, amit átélt - nem önként, de rengeteg szenvedés, megpróbáltatás, gyötrelem tanújaként-részeseként. Hogy őt magát idézzük: de hát így akarta a sors.
"Az ember pedig mindig ott áll, kényszerűen és figyelve, a történések középpontjában, odavetetten és sokadmagával is magányosan." (Idézet Domonkos László Előszavából és összefoglalójából)
Mire a falevelek lehullanak, a fiúk hazatérnek. mondta a bölcs császár.
Ezekben a napokban töltötte be 15. életévét egy magas szőke fiú, a mainál kétszer nagyobb Nógrád vármegye egykori székhelyén, Balassagyarmaton. Egész nap nézegette a menetelő katonákat, akik a Monarchia színes egyenruháiban különböző nyelven vígan énekeltek és reménykedtek. Apja soha katona nem volt, politikával nem foglalkozó négy gyermekes vármegyei tisztviselő ekkor mondta a legidősebb gyermekének, a magas szőke fiúnak: még Téged is el fognak vinni. (Idézet Horthy Ákos, a szerző fiának utószavából)
