Valamikor réges régen a fák voltak az istenek lakóhelyei, és az egyszerű falusi nép a környék leghatalmasabb fáját az ősi hiedelmeknek megfelelően még ma is valamelyik istennek szenteli. Mi magunk sem tiszteljük jobban az istenek aranytól ragyogó és elefántcsonttal ékes képmásait, mint a nékik szentelt berkeket és a bennük honoló áhitatos csendet.
Régen minden időmet az erdőben töltöttem és csak néha fanyalodtam íróasztalhoz. Manapság időm engedné az erdőt, de az elveszett, így az íróasztal maradt menedéknek. Vadászkalandjaimat leírva gyakran publikáltam, és megjelent egy elbeszélés kötetem is "Az időről és az erdőről" címen. Ez a kötet lenne a folytatása, de íródik a harmadik kötet "Az elveszett erdőről és a megtalált időről".
