– Tehát húst akarnak vásárolni tőlünk. Milyen mennyiségben?
– Huszonhétmillió kilogrammot, minden évben – érkezett a válasz.
– Bruttó huszonhétezer tonna, vagy színhús huszonhétezer tonna?
– Színhús.
Huszonhétezer tonna, ismételte magában von Zeissman. Gyors fejszámolást végzett: ha igazán jó minőségű pecsenyemalacot akarnak, akkor az körülbelül tizenkétmillió malac minden évben, ami rettenetesen sok; ha sonkasertésre vágynak, akkor…
– Milyen húsra gondol? – kérdezte Volkov. – Sertés, baromfi, birka, hal, esetleg vadhús?
A szemközt ülő alak ismét azt a furcsa, gurgulázó, morgó hangot adta ki, mielőtt megszólalt. Mintha súlyos beteg lenne, vagy valamilyen okból nehezére esne a beszéd.
– Emberhús. Huszonhétmillió kilogramm, évente. Erre kérünk ajánlatot önöktől.
