Mednyánszky László munkásságáról már életében megjelent az első monográfia, melyet azóta is több kisebb-nagyobb lélegzetű írás követett. Így jogos a kérdés, hogy vajon miért vágtunk bele mi is, hogy foglalkozzunk az utolérhetetlen művész munkájával. Az indíttatás elsősorban személyes, hiszen melyik művészetet kedvelő ember nem próbálta még megfejteni Mednyánszky ars poétikáját?!
Másodsorban úgy gondoltuk, hogy a művész magángyűjteményekben lévő művei olyan kiaknázatlan területét képezik munkásságának, amit bűn lenne nem megosztani a nagyközönséggel. Így ha Ön a kiállítást látogatja, vagy ezt a könyvet olvassa, egy eddig soha együtt nem látott, terjedelmes gyűjtemény ismeretével lesz gazdagabb. Mednyánszkyt lehet szeretni, vagy nem szeretni, de ami tény, hogy nem lehet érzelmek nélkül elmenni művei előtt. Szuggeszív képei mindenkire hatást gyakorolnak, mintha Mednyánszky a Freudi tudatalatti kísérletezője lenne. Minden képe hatással van ránk: van, aki félelmet, vagy sokkot, mások esetleg nyugtalanságot, a mérhetetlen magány kisugárzását érezhetik, ha egy-egy festményére néznek.
Talán a legelgondolkodtatóbb az, hogy még e könyv szerzői is sokszor elcsodálkoztak azon, hogy egy adott kép más-más hangulatban, akár egészen ellentétes érzelmeket tudott kiváltani a könyv születése közben. Egyszer nyugalmat sugárzott, majd nyugtalanságot.
Ezt az élményt szeretnénk most megosztani Önnel.
Fogadja olyan szeretettel, amilyen szeretettel, és gondoskodással ez a könyv készült.
2001. április
Polgár Árpád
