"De egy éjszaka, amikor felébredt, Mully éppen olyan mélyen aludt, mint egy egyiptomi múmia. Lábujjhegyen kikelt ágyából hálóingben, és nekifogott. Néhány óra hosszat röpködött a szobában, kerengett, sikló repülést csinált, kanyarokat vett, amint jólesett neki. Érdemes volt látni, mert Sam most már oly egyenletesen repült, mint egy albatrosz. Csak felemelte a tenyerét, és bekanyarodott; kicsit behajtotta a térdét, és meredeken felemelkedett. Mindez egész természetesen jött, és valami vad eksztázis fogta el.
Ezután minden éjszaka, mialatt Mully aludt, körülszáldosott a házban, ügyesen befordult a sarkoknál, keresztülvitorlázott az ajtókon, leereszkedett, hogy már csak egy hüvelyknyire volt a szőnyegtől, azután hirtelen ismét felemelkedett.
Kezdett nehéz feladatokat kitűzni maga elé. Mert furcsa módon mindazok a mozdulatok, amelyeket egy madár tesz repülés közben, természetesen jöttek, de ki kellett spekulálnia azokat a repülési manővereket, amelyeket a repülőgép szokott végrehajtani. Így eszelte ki a hurkot, a stukák lebukását meg miegymást.
Végül már kitűnően ment minden. De éppen ez a vágya sodorta bajba, hogy ne csak a madárral, hanem a repülőgéppel is felvehesse a versenyt."
