Bevallom, sejtelmem sem volt róla, micsoda veszedelmekre vállalkozom, amikor hozzáláttam ehhez a hazai útikönyvhöz. Önök biztosan elképzelték már, mennyi izgalmas kaland, lélegzetelállító veszély vár arra, aki útikönyvet ír az Északi-sarkról vagy a dzsungelekről. Valóban: az útikönyvírás hősi kaland. De semmi sem sodorhatja olyan veszélyekbe az útleírás szerzőjét, mint egy hazai utazás. Kiszámítottam, ha minden kívánságnak tisztességgel eleget kívánnék tenni, a könyv megírásához 47 000 nevezetességet kellene felkeresnem, 60 000 emberrel kellene beszélnem, és buszon, vonaton, biciklin, csónakon 52 000 kilométert kellene megtennem. Ehhez mintegy 80 évre volna szükségem.
A másik nagy veszedelme a hazai útikönyvírásnak, hogy senki sem próféta… Akármit írok, mindenki jobban tudja, mindenki többet tud róla, mindenki szakértő, csak én nem. Pedig én tisztességgel elmentem azokra a helyekre, amelyekről írtam, megnéztem a múzeumokat, elolvastam a történelemkönyveket. De én nem tudományos könyvet írtam, nem azt, hogy mi van, hanem hogy mit láttam. Mindezt azért hoztam Kedves Olvasóim szíves tudomására, hogy előre kijelentsem: igazuk van, ha úgy érzik, hogy e könyvből sok minden kimaradt, aminek Önök szerint benne kellett volna lennie.
Egyetlenegyet viszont szívből remélek: a könyv elolvasása után valamennyien felkerekednek, és örömmel felfedező útra indulnak hazánk gyönyörű tájain.
