Múlt és jelen - nagy elődök és mai követőik szellemi-lélekbeli találkozása, reminiszcenciák füzére ez a könyv: hajdan volt vadászösvények tűnt nyomait keresi a megtartó emlékezet. Közben feltárulkozik Nagyország - Alaszka - fenyveseinek, égereseinek vadvilága, megmutatkoznak, megszólalnak e távoli északi föld lakói, hol ősszel arany hull a fákról a méhében arannyal terhes földre. Ezt a romlatlan, az évtizedek változásaiban is hamisítatlan Nagyországot, Széchenyi Zsigmond hajdani Alaszkáját keresi s találja meg a szerző, Földi László, a Mester könyvével és vadászpuskával a kezében úgy; hogy közben maga is az óriás jávor, a karibu és a többi ottani vadfaj nyomába ered. Teszi ezt ösztönös érzékkel, mint ahogyan vadászösztöne szinte egész életpályáján vezérelte, egyben művészi érzékenységgel, ami a színpadon való szerepformálás letisztuló tapasztalatainak hozadéka.
Ez a könyv azonban nem szerepjátszás: minden sora mérhetetlenül őszinte, sallangmentes. Amire az Olvasó a szerző előzőkét könyvének-Az orgonák völgyében és a Vadregény - ismeretében már számíthatott is. Ez a vadászkönyv még távolabb áll a szokványostól, írója mindvégig töretlenül, egyenesen vezeti jelképes tollát a gondolatai által megszabott úton, mondatai lényegre törőek, stílusa tiszta - éppen ezért megragadó.
