A szerzőpáros műve a különféle médiumok történetét taglalja 1751-től egészen az internetig. Médián elsődlegesen a könyvet és az időszaki sajtót értik, de a 20. század történetében fontos szerepet játszanak a kép-, illetve hangátviteliéi működő médiumok is: 1940-et megelőzően a rádió és a mozifilm, később, a 20. század második felében pedig a televízió, a videó, az elektronikus játékok és a telematikus hálózatok. A könyv szerzői két szempontból vizsgálják a kérdést: egyrészt különös figyelmet fordítanak a médiumok politikai funkcióira, a nyugati országok demokráciájában betöltött szerepére; de az is a könyv céljai közé tartozik, hogy bemutassa az írott, majd az utánuk következő elektronikus médiumok közötti szerves összefüggéseket. A kérdésfeltevés meghatározza a könyv tér- és időbeli kereteit. Az internet puszta léte arra készteti a gondolkodó főket, hogy újraértékeljék a cenzúra és az ellenőrzés kérdéseit. Barbier és Bertho Lavenir tehát nem csak Franciaországról szólnak, hanem részletesen tárgyalnak minden országot, amely tevőlegesen részt vett a nyugati típusú demokrácia megformálásában: különös figyelmet kap tehát például a 19. századi Németország könyvészete és az USA 20. századi médiatörténete. A pontosan dokumentált, idézetekben bővelkedő műben számos, az adott kor atmoszféráját hűen visszaidéző anekdotát találhat az érdeklődő olvasó.
